Al Di Meolával nyit szeptemberben az IH Rendezvényközpont

webmaster, 2008-08-19 09:23:21

Al Di Meola
1954-ben született, Jersey City-ben, New Jersey államban. Az első hangszer, amin játszani tanult, a dob volt, ám nyolc éves korában áttért a gitárra. Gyerekkorában a zenei világ meghatározó csillagai a Beatles, Elvis Presley és a The Ventures volt. A kis Al ugyan már tinédzserkorában igen jól játszott gitárján, társai mégsem ismerték el igazán: "a hatvanas években, ha nem úgy gitároztál, mint Eric Clapton vagy Jimi Page, nem fogadtak el." Márpedig ő tanárjától dzsesszt, bossa novát és egy kis klasszikus gitározást tanult, így hát technikája igencsak furcsának tűnt az akkori közegben. Zenei fejlődését egy bizonyos Larry Coryell határozta meg leginkább. A középiskola vége táján minden fellépését megnézte, New Jersey-ből New Yorkba buszozgatott érte. Larryről később Al úgy nyilatkozott: ő a fúziós zene keresztapja. A hetvenes évek elején született ez az új műfaj: a fúzió, az egyesülés a dzsessz és a rock között jött létre ezekben az időkben. A születésnél egyébként Miles Davis is ott bábáskodott. A népszerű, erőteljes rockhangzás és a dzsesszre jellemző improvizáció keveréke ma is izgalmas zenéket eredményez.

A középiskola elvégzése után egy rövid, ám annál intenzívebb periódus következett: napi nyolc-tíz óra gyakorlás. Ebben az időben Al mindenféle zenét hallgatott, mert bár szerette a rockot, úgy érezte, hogy az túlzottan behatárolt stílus, amiben nem lehet a gitár minden lehetőségét kibontakoztatni. Amellett, hogy sokféle zenét hallgatott, tudatosan kereste a saját hangját: "Valami újat akartam alkotni, olyat, amit még senki más nem csinált meg" - mondta erről később. 1971-ben Al Di Meola beiratkozott a híres bostoni Berklee School of Musicba. Ez a zeneiskola Amerika legnevesebb ilyen intézménye, a kortárs komolyzene és a dzsessz legnagyobb alakjai közül sokan jártak ide. Al másodévtől már egy fúziós zenekarban játszott, 1974-ben azonban egy mindent megváltoztató telefonhívás érkezett. A vonal túlsó végén Chick Corea beszélt, aki már akkor is majdnem akkora névnek számított a "szakmában", mint manapság. Azt kérdezte, hogy vajon nincs-e kedve átjönni egy próbára. Mégpedig a Return to Forever nevű együttesben, ami máig a leghíresebb fúziós banda. "Egy álom vált valóra. Tíz perc alatt összepakoltam néhány ruhát egy táskába, buszra ültem, és soha többet nem láttam azt a bostoni lakást." Egy hétvégén át gyakoroltak együtt, aztán Al már színpadra is lépett az együttessel. A második közös fellépésükön már negyvenezer ember előtt játszott. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy "új csillag született."

Az RTF ezen felállása három meghatározó jelentőségű lemezzel járult hozzá a fúziós zene és a modern dzsessz történetéhez (Where Have I Known Before, 1974, No Mystery, 1975, Romantic Warrior, 1976). Mind a kritika, mind a közönség körében hatalmas sikereket értek el: az előbbit legjobban a Grammy-díj jelzi, az utóbbit pedig az, hogy e lemezek bejutottak a Top 40-be, ami alig szokott dzsessz-lemeznek sikerülni. Érdemes megtekinteni ezt az igen sikeres felállást: Al Di Meola (gitár), Chick Corea (billentyű), Stanley Clarke (basszus), Lenny White (dob). Mindannyian ma is ismert nevek (a zene iránt érdeklődő nagyközönség talán legkevésbé White-ot ismeri) - elsősorban azért, mert az RTF feloszlását követően a megszerzett tudás nagyszerű szólókarrierekben bontakozhatott ki. Ezért nem bánták igazán a tagok az 1976-os szakítást. Már ebben az évben megjelent Al első szólólemeze (Land of the Midnight Sun), amit számos egyéb követett. Eleinte a fúziós zene izgatta, az elektronikus gitár lehetőségei, ám később egyéb zenei világokba is elkirándulást tett. A MIDI-vel is kísérletezett (vagyis azzal a technikai trükkel, hogy a gitárból jövő "jeleket" számítógép segítségével alakítsa tovább), de manapság talán izgalmasabbak lehetnek azok a kilencvenes években kiadott lemezei (pl. Winter Nights, World Sinfonia), amelyeken az akusztikus gitár hangzása és a világzene felé fordult.

Most itt következhetne egy igen hosszú lista, hogy ki mindenkivel játszott együtt "saját" lemezein, de maradjunk inkább annyiban: szinte mindenkivel, aki számít. Nem csak a dzsessz és fúziós zene ászaival: dolgozott Paul Simon és David Matthews lemezein is. A legfontosabb kollaboráció egy igazi klasszikus lemezt eredményezett: az Al Di Meola - Paco de Lucía - John McLaughlin trió által kiadott 1980-as Friday Night in San Francisco máig kötelező darab mindenkinek, akit egy kicsit is megérintett a gitár nevű különleges hangszer.

Al Di Meola koncertje nemcsak az IH nyitókoncertje, hanem egyben A Gitár Nagymesterei rendezvénysorozat első programja, amit a Budapest Bank is támogat. A szeptemberi programok közül teltházas rendezvénynek ígérkezik a Férfi és Nő koncert, ahol hat Kossuth-díjas lép egyszerre színpadra – a négy színész, Básti Juli, Udvaros Dorottya, Cserhalmi György, Kulka János, valamint Horváth Kornél ütőhangszeres, Dés László zeneszerző, zongorista, szaxofonos. Egy hetedik Kossuth-díjas, Bereményi Géza a dalszövegeket írta és a produkciót rendezte.

Szeptemberben láthatjuk még a platinalemezes, Váradi Roma Cafét, akiket a jazz–pop–roma–swing hangzás jellemez. A táncszínház kedvelői a show-tánc világbajnok, Botafogo együttes Tűzcsizmák c. színházi estjét tekintheti meg. A fergeteges tánc-showban az együttes elmúlt 22 évének legsikeresebb koreográfiái láthatók, benne a Ki Mit Tud győzelmet hozó produkciójukkal, a Kabaréval. Havi rendszerességgel jelentkezik Janik László társulata az Apáca-pác című zenés bohózattal. Csernus Imre is „rendel” szeptemberben, de lesz Csík zenekar koncert és táncház. A rendezvényekre július közepétől lehet jegyeket vásárolni a.Belvárosi Moziban és a Ticketportal hálózatán keresztül.

Már az idén két kiállítás és vásár is helyet kap az IH Rendezvényközpontban. Októberben a Belle 2008. - Szépség Kiállítás és Vásár, novemberben pedig a MoJaHo Szeged - Modell Játék Hobbi Kiállítás és Vásár kerül megrendezésre. Az első konferenciafoglalások is megtörténtek, és egyre több rendezi az új IH-ban üzleti- és céges rendezvényét.