IH Rendezvényközpont

Borbély-Dresch Quartet

Borbély Mihály – szaxofon, tárogató, basszusklarinét, furulya
Dresch Mihály – szaxofon, tárogató, fuhun
Mohácsy Lőrinc – bőgő
Richter Ambrus – dob

 “Azon túl, hogy a Mihályok zenei inspirációs forrásai hasonlóak, s az általuk választott művészi utakban is sok a rokon elem, épp azért tudott létrejönni ez az útkereszteződés, mert viszonyulásuk egyenlő e lemez címével. Az ‘én’ magába kanyarodó bezárkózása helyett, vagyis inkább azt meghaladva a ‘te’ szélesebb univerzumot teremtő kitárulkozását élik meg. A hallgató pedig úgy érzi, amikor a kvartett muzsikál, megszületik a ‘mi’.” (Gramofon, B.B.)

“A formáció a magyar etno-jazz két legnagyobb formátumú fúvósának, Borbély Mihálynak és Dresch Mihálynak közös zenekara, ahol a „két dudás” nem csak, hogy jól megfér egymással, de olyan új minőséget hoz létre, melynél a szokásos formulák, műfaji meghatározások érvényüket vesztik. Közös zenei világuk néhol melankolikus, ugyanakkor határtalan zenei íz és érzelmi gazdagság jellemzi, ugyanúgy jelen vannak benne a jazz elemek, mint a Kárpát-medence népzenéjének motívumai.” (Fidelio, V.D.)

“Ha a lélek a belső vagy külső hidegségtõl megdermed, ez az album alkalmas a dermedtség feloldására, melegség és a szeretet közvetítésére.” (hifipiac.hu, C.M.)

“Rendkívüli élményt nyújtott e két karakteres szólista közös játéka, s hasonló irányultságuknál csak a két különböző személyiségből fakadó eltéréseknek a zenében való kibontakozása bizonyult izgalmasabbnak. Borbély Mihály rendkívül tiszta soundjával, világos dallamvezetésével, hihetetlen technikai és stílusbeli biztonságával nyűgözte le a közönséget, Dresch Mihályt pedig mintha valamiféle őserő hajtaná, improvizációi lehengerlőek, hol tombolóan nyers, hol megindítóan lágy, és mindig a lét mélyéről szól.”  (Jazznoise, B.B.)

„Nyilván ez ennek a két muzsikus-szerzőnek a fő erőssége, a mélyebb, akár a lelki gyötrődéseket is felszínre hozó szikár szembenézésre való képesség, az ebben való jártasság. Túl vagyunk itt már a tehetség és a zenészi képzettség kérdéskörein, olyasmire ugyanis, hogy mélyen emberi megéléseket mások számára is hozzáférhetővé tegyenek, ráadásul univerzálissá fogalmazva, miközben a hallgató személyesen érzi magát megszólítva, csak kevesen képesek. Itt már messze nem az az érdekes, hogy a muzsikus mit és hogyan fúj, hanem hogy mit és milyen mélységben ér el vele.“  (Lángoló Gitárok, R.M.)